— Módszertanunk —

Tapasztalati Tanulás

A tapasztalati tanulás alapú személyiségfejlesztő programok központi elemei olyan aktív tevékenységek, melyek során a résztvevők valamilyen - nem mindennapi - együttműködést igénylő cselekvési helyzetbe kerülnek, játékos, ám ugyanakkor kihívást jelentő feladatok formájában, majd pedig a feladat végrehajtása után, a trénerek segítségével visszatekintenek arra, hogy:

mi történt velük a feladat végrehajtása közben,
hogyan érezték magukat,
milyen felismeréseik születtek,
s ezeknek milyen hatása lehet a mindennapi életükre.

Ezeknek a gyakorlatoknak nagyon látványos, szinte azonnali személyiségformáló hatásuk van, hiszen a résztvevők rögtön a saját bőrükön észlelik a változást a megszerzett új tapasztalataik révén.

Önismeret - Miért éppen a természetben?

A megszokott, hétköznapi életünkben folyamatosan ingerek érnek, ugyanazokat a szerepeinket játsszuk, ugyanazokat a köröket futjuk, és gyakran pótcselekvésekbe - információk, hírek, szolgáltatások mértéktelen fogyasztásába, kapcsolatok kergetésébe - menekülve igyekszünk leplezni a bennünk kavargó káoszt - vagy épp a sajgó ürességet.

A természet gyógyító hatásáról rengeteget hallhattunk, olvashattunk, számos kutatás támasztja alá a szabadban töltött idő jótékony hatásait. Nemcsak fizikai, de lelki és szellemi egészségünk megőrzése érdekében is szükségünk van arra, hogy kapcsolódjunk a természethez.

Mit jelent mindez egy kalandtúra során?

A vadonban megszűnik a külvilág zaja

Azáltal, hogy kilépünk a megszokott élethelyzetünkből, lekapcsolódunk a virtuális csatornáinkról, lehetőséget teremtünk arra, hogy osztatlan figyelemben részesítsük saját belső világunkat. A természet csendjében a gondolatok letisztulnak, elcsendesednek. Újra hallhatóvá válik a belső hangunk.

A vadonban töltött idő növelheti a fizikai erőnlétet és önbizalmat

A hátizsákkal való hosszabb gyaloglások, valamint az olyan feladatok, mint a tűzifa összegyűjtése, a hálóhelyek felállítása, mind-mind növelik az erőnlétet. A kihívásokkal teli feladatok leküzdése, saját erőforrásaink felfedezése, a másoknak nyújtott támogatás pozitív irányban befolyásolhatják az énképet és növelhetik az önbizalmat és a rezilienciát.

Mindfulness és tetteink következményeinek felismerése

A természeti elemek kiszámíthatatlansága a jelen pillanat mélyebb megélésébe, fizikai- szellemi-lelki bevonódás állapotába von be minket. Tetteink jól látható, érzékelhető következményekkel járnak - pl. ha hanyagul állítjuk fel az éjszakai alvóhelyünket, egy vihar esetén könnyen bőrig ázhatunk -, és ezáltal a cselekedeteink és azok konzekvenciái közti kapcsolat felismerhetőbbé válik számunkra.

Jobban rálátunk a csoportban betöltött szerepeinkre

A vadonban töltött idő a kölcsönös egymásra utaltságunkat is kézzelfoghatóbbá teszi. Egy tűz megrakása, a táborhely kiválasztása, felállítása, a vacsora elkészítése nem egyszemélyes feladat. A közös munkavégzés, egymás támogatása a kihívást jelentő feladatok során rávilágíthat a csoportban betöltött szokásos - és új - szerepeinkre. A biztonságos, támogató környezetben megtapasztalhatjuk, hogyan működhetünk másképp bizonyos szituációkban. A folyamat fontos része az élmények megosztása és feldolgozása, a reflexió.

— Leave No Trace - Ne hagyj nyomot magad után —

Alapelveink a természetben való munka során

Az LNT ("Ne hagyj nyomot magad után") egy olyan kezdeményezés, melyet az amerikai Leave No Trace Center for Outdoor Ethics nonprofit szervezet indított útjára oktatási céllal. A kezdeményezés által megfogalmazott 7 alapelv azóta világszerte ismertté és elfogadottá vált, mivel jó útmutatót ad ahhoz, hogyan tudjuk élvezni a természetben való kintlétet az arra való minél kisebb ráhatással.

Az alapelvek a következők:

1. Tervezz előre és mindig alaposan készülj fel!

A túra előtt készülj fel, ismerd meg a területet, tudd meg, mire számíthatsz. Tisztázd le magadban az elvárásaidat, céljaidat. Amiket érdemes végiggondolni: a terület népszerűsége, látogatottsága; a terep- illetve időjárási viszonyok; a vadvilággal kapcsolatos információk; a túraútvonalak; valamint a hatályos szabályozások, rendelkezések. Ezek az információk segíteni fognak az útvonal, ruházat, felszerelés, élelem és folyadék megtervezésében.

2. Túrázz és kempingezz kijelölt, vagy már korábban kialakított helyeken!

Bárhol túrázol, elsősorban érdemes olyan helyet választani bivaképítésre (táborverésre), ami ellenáll a behatásoknak, például kitaposott ösvények, kiépített sátorhelyek, lapos sziklafelület, homok, hó, fenyőtűavar, vagy száraz fű. Ezeken a területeken tábort verve nem növeled a növényvilágra tett ráhatást. A eredeti ösvény elhagyása károsítja a növényvilágot, keményre döngöli a földet, több ösvényt eredményez, így növeli az emberek által negatívan befolyásolt terület méretét.
Mindig táborozz messzebb a vízforrástól és az ösvénytől minimum 70-80 lépésnyire. Félreeső, eldugottabb természeti közegekben törekedj a minél elszórtabb területhasználatra: kissé szóródjatok szét a társaiddal táborveréskor, és ne egymás ösvényén járjatok! Így a növényvilág könnyebben felépül a kisebb használattól. Ha olyan helyen jársz, ahol már megkezdődött a leépülés, azt kerüld el, ne károsítsd tovább a területet! Lehet, hogy pont ezáltal tud még visszafordulni a folyamat.

3. Gyűjtsd össze és vidd el, vagy ártalmatlanítsd a hulladékodat!

Amit beviszel, azt vidd is ki! - a szemétnek nincs helye a természetben. Mind az étel jellegű (ételmaradék), mind a nem élelmiszer jellegű szemetet magaddal kellene vinned. Az ételmaradékot a természetben való főzés és étkezések gondos előkészületével és minél pontosabb számolással tudod minimalizálni. Az ételmaradék tűzre dobása vagy elásása nem megfelelő hulladékkezelés! Előbbinél a tűz sokszor nem elég forró, hogy teljesen elégjen a maradék, az utóbbinál pedig a kíváncsi állatok nagy eséllyel kiássák az eltemetett hulladékot.
Gyakorold a megfelelő higiéniát! - Kétféle olyan hulladékunk keletkezik, amit nem tudunk kiszállítani: az emberi ürülék és a főzés-mosogatás által keletkezett szennyvíz. Ezekre három fő szabály érvényes:

Kerüld el a vízforrások beszennyezését! (Ne öntsd bele a piszkos vizet, és ne annak a közelébe építs latrinát!)
Akadályozd meg ezeknek a hulladékoknak emberrel, állattal és rovarokkal való érintkezését!
Minél jobban segítsd elő ezek lebomlását!

A latrina-építés az emberi hulladék kezelésének bevált módja. A WC-papírt gyűjtsd össze, és szállítsd magaddal! A WC-papír elégetése nem javasolt a tűzkezelés veszélyessége miatt (nehogy kontrollálhatatlanná váljon a tűz). Másrészt, ha nem szállítod el magaddal, inkább ásd el, mint hogy a felszínen hagyd, mert ott egyrészt vizuálisan kiábrándító más kirándulók számára, a szaga odavonzza az állatokat, valamint nehezebben is bomlik le, mint a földben.
A főzés-mosogatás után maradt szennyvízből szedd ki az ételmaradékokat, csomagold el a többi ételmaradékkal, amiket magaddal szállítasz. A fennmaradó folyadékot öntsd szét minél szélesebb területen a tábortól és vízforrástól távol! Ahol medvék is élnek az országban, ott a szennyvizet egy kiásott gödörbe öntsd, majd fedd be a kiásott földdel, vagy ha gyorsan folyó, nagy mennyiségű mozgó víz (nagyobb patak, folyó) van a közelben, öntsd bele a szennyvizet. Ez minimalizálja az ételszagokat, így kevésbé vonzza oda az állatokat, viszont behatást jelent a természetre.

4. Hagyd ott, amit a természetben találsz!

Mindannyiunk felelőssége, hogy megőrizzük természetünk adottságait a jövő generációk számára. Engedd meg, hogy az utánad ott járók felfedezhessék az érintetlenül hagyott szépségeket, különlegességeket!

5. Minimalizáld a tábortűz behatásait!

Az LNT ajánlásai a következők: fontold meg a gázfőző használatát; legyél tudatában az éppen aktuális rendeleteknek, tűzgyújtási szabályzásoknak, valamint az időjárási viszonyoknak; határozd meg, hogy az adott hely alkalmas-e tűzgyújtásra; használj kizárólag élettelen, leesett fadarabokat; takarítsd el magad után a tűzrakás maradványait, hogy minél kevesebb nyom maradjon.

6. Tiszteld a vadvilágot!

Különféle behatásokat okozunk az adott helyen élő vadállatoknak, például élőhely-változtatásra kényszerítjük őket, megzavarjuk a természetes életmódjukat, viselkedésüket. Ezek a hatások lehetséges, hogy csökkentik az állatok egészségét, növelik a halálozást, módosítják a populáció összetételét. Az embereket elkerülő állatoknak - az élőhelyükről eltávolodva - lehet, hogy nem jut megfelelő táplálék, hajlék. Valamint, ha a látogatók etetik őket, esetleg természetellenes módon kezdik keresni a látogatók által járt helyeket, így sebezhetővé válnak a rájuk vadászó ragadozók számára.
Az ajánlás tehát: igyekezz a legkisebb hatást gyakorolni rájuk! Ha meglátod őket, ne csalogasd oda, ne zavard meg a tevékenységét, ne etesd!

7. Tiszteld a többi látogatót!